Hírek

« vissza « előző hír | következő hír »

Houstonban dolgozik majd a folytatásban a HUNOR program sikeréért dr. Schlégl Ádám, a PTE Klinikai Központ ortopéd szakorvosa, a 2021-ben meghirdetett magyar űrhajósprogram négy finalista űrhajósjelöltjének egyike.

A pécsi orvoskar végzettje minderről a Somogy Megyei TIT (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat) eseményén beszélt a napokban a Sonline.hu cikke szerint. Mint mondta, a HUNOR kutatás-fejlesztési osztályán az orvosbiológiai kísérletekért felel, ő segíti e téren az űrhajósokat a küldetés során, emellett lehetősége van hetente egy napot gyógyítani a klinikán.

Az, hogy újra műtőben lehetek, nagy segítség: mentálisan rendkívül felüdít. Ez nem tér el a nemzetközi gyakorlattól, ugyanis azokat az űrhajósokat, akik nincsenek kijelölve egy küldetésre, vissza szokták engedni eredeti szakmájukba – mondta el dr. Schlégl Ádám. Hozzátette, ettől függetlenül űrutazásra alkalmas állapotát fenn kell tartania, de most sokkal lazábban élhet, mint kiképzése során. Visszatérhetett kedvenc hobbijaihoz: a motorozáshoz, a hegymászáshoz és a karatéhoz.

Az eseményen felidéhzte kiképzése részleteit is. Elmondása alapján a kiképzés teljes embert kívánt, egy héten 60-80 órát töltött a központban, utána pedig várt rá a sok tanulás és házi feladat.

„Saját magamról rengeteget tanultam, az egész kiképzés lényege az volt, hogy a határainkat feszegették. Amikor ezeket elérték, még egy kicsit piszkáltak, hogy kiakadjunk. Elárulom: nem sikerült kiakasztani. Volt olyan, hogy beültem egy hatalmas centrifugába, és fogalmam sem volt róla, hogyan reagál a szervezetem. Nem tudtam azt sem, milyen lesz a repülés, amikor először odagurult a Gripen a kifutópálya elejére. A teszt már maga a felszállás volt, mert utánégetővel, teljes sebességgel emelkedtünk fel. Ez a hátirányú gyorsulást modellezte valósághűen. Ott ültem, és nem tudtam eldönteni, hogy elájulok, rosszul leszek, vagy elhányom magam. Vagy például, amikor az ember ott áll egy helikopter lenyitott hátsó ajtajánál a Holt-Tisza felett, és azt mondják, hogy ugrás…ilyenkor az a titok, hogy nem szabad gondolkodni. Ha elhangzik a parancs, ugrani kell, mert ha elmúlik az igazi pillanat, az még rosszabb” – tette hozzá.

A pécsi klinikus elmondta, bár szomorú, amiért nem őt választották első számú kutatóűrhajósnak a programban, továbbra sem mond le az űrutazásról, még mindig célja, hogy feljusson a világűrbe. Ha másképp nem megy, majd egy-két évtized múlva befizet egy útra, vélhetően ugyanis arra halad a világ, hogy ily módon elérhető lesz a vágyott cél.