Hírek
« vissza « előző hír | következő hír »
Bél-agy működési zavar állhat az irritábilis bélszindróma hátterében
2025. augusztus 29, péntek
Becslések szerint a magyar lakosság 3-7 százaléka szenved az irritábilis bélszindrómától, ami egy krónikus, visszaesésekkel járó betegség, a tápcsatorna tüneteinek széles kombinációjával, hasi fájdalommal. Előfordulási gyakoriságáról, diagnózisáról, valamint az IBS-sel kapcsolatos, legfrissebb kutatási eredményekről is nyilatkozott dr. Czimmer József, a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ I. számú Belgyógyászati Klinika Gasztroenterológiai Tanszékének egyetemi docense a hvg.hu-nak.
A szakember elmondta: egyelőre nem ismert, hogy a betegség miért és hogyan alakul ki. Szervi elváltozással, vagy az egészségestől eltérő laboreredményekkel nem magyarázható, ugyanakkor a betegeknek komoly problémát okoz a mindennapi életben. Néhány esetben fertőzéses eredetűnek tartható bélgyulladásos tünetekkel kezdődik, ám ezek fennmaradnak a gyulladás lezajlását követően is.
Dr. Czimmer József kiemelte: hátterében egy bél-agy működési zavar állhat. A tápcsatorna idegrendszere, hormonsejtjei, immunsejtjei és a mikrobiom rengeteg információt szolgáltatnak az agynak, amit az érzékel és szűr. Ezek nagy része nem tudatosul, ám ha baj van, akkor olyan információkra is reagál az agy, amelyekre nem kellene, és kialakulhat a túlérzékenység, a zavar az emésztésben.
A hvg.hu munkatársa betegeket is megkérdezett, akik a stresszt jelölték meg provokáló tényezőként, a szakember szerint azonban a stressz csak fokozza az IBS-t, de nem az az oka.
Az írásból kiderül, hogy jelenleg a lakosság 3-7 százaléka lehet érintett, ám ez az arány folyamatosan nő. Gyógyítani nem lehet, azonban kezelni igen. Enyhébb esetekben az étrendet kell megváltoztatni, illetve segíthet a kognitív viselkedés-, illetve hipnoterápia, valamint a mindfulness tréningek, a középsúlyosaknál görcsoldót szoktak ajánlani, míg a súlyos esetekben a szerotoninrendszerre ható gyógyszereket, antidepresszánsokat, amik sikerrel alkalmazhatók.
Az írás arra is kitér, hogy előfordulási gyakoriságához mérten nem szerepel kellő részletességgel és volumenben az orvosképzésben és a szakorvosi képzésben sem, ráadásul sokan kétségbe vonják a jelentőségét és a vele kapcsolatos orvosi feladatokat is.