Hírek

« vissza « előző hír | következő hír »

A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Kari Tanácsa 2026. április 23-ai ülésén 83 szavazattal dékánná választotta dr. Komócsi András professzort, aki dr. Nyitrai Miklós professzort váltotta a kar élén július elsejétől. A belgyógyász és kardiológus szakember az előző rektori ciklusban tudományos rektorhelyettesként tevékenykedett. Terveiről, céljairól beszélgettünk.

Schweier Rita írása

- Az elmúlt években szerzett tudományos rektorhelyettesi tapasztalatai, avagy inkább az orvoskaron immár több évtizede betöltött kutatói, oktatói és klinikusi szerepköre motiválta-e abban, hogy beadja dékáni pályázatát?

- Egyértelműen az utóbbi. Ez a kar szerves része az életemnek, ezért természetes, hogy hozzá szeretnék járulni a működéséhez, az itteni közösség munkájához. Sokféle szintű és rangú szerepkört betölthettem itt, miközben bepillantást nyerhettem ennek az óriási karnak a sokszínűségébe. Láttam, hogy mely területeken, miként lehet alakítani, hozzátenni, és az ezzel kapcsolatos munka eredményét is megtapasztalhattam, ami komoly megerősítést, sok sikerélményt és nem utolsósorban motivációt adott ahhoz, hogy dékánként is az élére álljak a folyamatoknak.

- Klinikusként nehezebb lehet meghozni egy ilyen döntést, bár gondolom, hogy már rektorhelyettesként is kevesebbet találkozhatott a betegekkel.

- Valóban nem volt egyszerű, hiszen az identitásom fontos részét képezi, hogy belgyógyász és kardiológus vagyok. A dékáni feladatok ellátása mellett továbbra is szeretnék a klinikai orvoslásban dolgozni, ami az orvosi munkára éppúgy vonatkozik, mint az orvosképzésre. Nem klinikus és dékán, hanem klinikus dékán szeretnék lenni, tehát úgy összeállítani a napirendemet és a teendőim sorát, hogy azok közé a klinikumban való ténykedésem is szervesen illeszkedjen. Már rektorhelyettesként kialakítottam egy olyan rendszert, amelyben a műtői napnak, az ambuláns rendelésnek és az oktatásnak is helye volt, bár az a pozíció nem mindig engedte meg a pontos tervezést. Dékánként abban bízom, hogy ez könnyebben megvalósul, a feladataim és a programjaim előreláthatóbbak lesznek, és tudatos menedzseléssel jól tudom kezelni őket.

- Biztos vagyok abban, hogy kapott bőven útravalót elődjétől, dr. Nyitrai Miklóstól, akivel hosszú ideig zajlott az átadás-átvételi folyamat.

- Már előző dékáni ciklusában is voltak rendszeres beszélgetéseink, amik később egyre gyakoribbakká váltak, majd a dékáni munkában is egyre többször vettem részt, hogy ne csak fényképszerű benyomásom legyen a karon történtekről, hanem valódi betekintést nyerjek a működési folyamatokba. Nyitrai Miklós dékán úr tevékenysége mélyen átszőtte a kart. Sok lényeges üzenetet közvetített felém, ezek között számomra talán a legmegkapóbb közösségközpontú szemlélete volt: nem pusztán iskolaként tekintett a karra, hanem úgy is, mint alkotóközösségek párbeszédére és együttműködésére. Ebben a tekintetben is sokat tanultam tőle. Ez az egyik lényeges szempont, amelynek mentén a következő négy évet tervezem.

- Pályázatában utal a kar stratégiai tervére, a PotePillars-ra, és azt írja, hogy célja az abban foglaltak nyomán megkezdett és megalapozott intézményi működés továbbgondolása, elmélyítése és kiterjesztése. Hozzáfűzi azt is, hogy a pécsi orvoskar nem kényszerű megújulás előtt áll, hanem egy tudatos és tervezett fejlődési irány mentén halad tovább. Nagy reformokban tehát nem gondolkodik.

- Nem vagyok a nagy forradalmak és reformok híve. A 21. századi menedzsment egyik erős felismerése, hogy a külső környezet változásai miatt a szervezeteknek egy tervezett, folyamatos belső megújulásra van szükségük ahhoz, hogy életképesek, agilisak és eredményesek legyenek. A kar ebben a folyamatban nem egy struktúra, hanem egy közösség, aminek reagálnia kell a külső és belső változásokra. Ha jól működik, akkor ez nem egy tanító, hanem sokkal inkább egy tanuló szervezet, amihez a PotePillars komoly iránymutatást nyújt, mivel az eszközöket és azok alkalmazását a kitűzött célokhoz igazítja. A stratégia egy olyan működési rendszert vázol fel, amely kijelöli az irányokat, egyben biztosítja karunk dinamikus fejlődését.

- A PotePillars pillérei - a tanulási kultúra, az épített környezet, a tudomány és innováció, a well-being – támpontokként segíthetnek abban, hogy egy kicsit jobban rálássunk, miként gondolkodik erről a tervezett, folyamatos belső megújulásról. A tanulási kultúra koncepciójának a kidolgozásában Ön is szerepet vállalt, sőt, oktatásfejlesztés témában kutatott is a Harvard Egyetemen. Pályázatában úgy fogalmaz, hogy az oktatás jelenlegi frontális formáját és diszciplináris dominanciáját fontos kompetenciaalapúvá tenni, az alapozó modulok alapstruktúráját pedig átalakítani, hogy a képzés támogassa az effektív tanulási módszereket.

- A pályázatomban ismertetett folyamatok elemei és példái a nemzetközi orvosképzés vezető helyein nemcsak nyomon követhetők, hanem már több évtizedes hagyományokkal rendelkeznek. Az az oktatási szisztéma, ami jelenleg jellemzi a pécsi orvoskar működését, ugyancsak komoly hagyományok mentén alakult és több mint egy évszázadon át csiszolódott, ám javarészt egy klasszikus tananyag-átadási megközelítés, holott a világban már a problémaalapú oktatás szemléletét követik. Fontos látnunk, hogy az orvosképzés hatéves időszaka alatt a szakma teljességgel nem tanítható és nem tanulható meg, ezért az egész életen át tartó tanulás (lifelong learning) különös jelentőséggel bír. A graduális képzés általi kihívások is megváltoztak. Nem várható el az, hogy az orvostanhallgató mindent tudjon, amikor kézhez veszi a diplomáját, az ellenben igen, hogy rendelkezzen azokkal a képességekkel – és ezek között a tanulásiak is fontosak -, amik praxisa gyakorlása során lesznek alkalmazhatóak. A diszciplináris rendszerben a diákok többsége számára a nagy mennyiségű tananyag bemagolása képezi az effektív, kényelmes és gyors teljesítés kulcsát, ami azonban a későbbi, gyakorlati munkájuk során problémaként jelentkezik. Ennek megkezdése előtt fontos tehát olyan tanulási módszereket és stratégiákat elsajátítaniuk, amelyek választ adnak a praxis konkrét eseményeihez kötődő kérdésekre. A képzés ezzel kapcsolatos hiányosságai elégedetlenséggel töltik el az egyetemről kikerülő fiatal orvosokat éppúgy, mint az őket munkakörnyezetben látó kollégákat. Hallgatóinknak nincs megfelelő mennyiségű élményanyaguk a gyakorlati orvoslásról, és nincs meg az a súlyozási információjuk sem a különböző tananyag-elemekről, ami segítené a készségszintű alkalmazást. Ennek a korai klinikai időszaknak az erősítése nagyon fontos kompetenciaképző elem lesz a curriculumban.

- Megfelelőnek találja-e a hallgatói-oktatói létszám arányát a minőségi képzéshez?

- Nagy orvosiskola vagyunk, a Harvard induló évfolyamának létszáma az általános orvosszakon feleakkora, mint ahányan nálunk diplomát kapnak. Az, hogy milyen mélységű és minőségű oktatást tudunk nyújtani, az az oktatói létszám mellett az infrastruktúrától is függ. A jelenlegi rendszer mellett is feszített a hallgatói létszám, ami az elmúlt években stabilan, kis mértékben növekedett, változások inkább a hallgatói összetételben és a nyelvi programokban voltak, de azokban sem jelentősen. Azt gondolom, hogy a pécsi orvosképzés a jelenlegi hallgatói létszámmal még működőképes. A tanáraink nagyjából fele az orvoskaron, másik fele pedig a klinikumban oktat. Utóbbiak esetében a nagy hallgatói létszám már jelenthet nehézséget, ahogyan a klinikai munka mellett az oktatás maga is jelentkezhet teherként. Azt is látni kell ugyanakkor, hogy a betegágy melletti szemináriumi órák sikere sokszor nem azon múlik, hogy öt vagy hétfős a csoport, hanem sokkal inkább azon, hogy hordoznak-e valódi klinikai információt, illetve élményt jelentenek-e a diákoknak.

- Hogyan látja a pécsi orvosképzés nemzetközi megítélését?

- Ez a kar nem pusztán a magyarországi orvosképzés egyik meghatározó bázisa, hanem már évtizedek óta jelen van a nemzetközi oktatási piacon is, ahol megalapozott a helyünk, de hiba lenne  hátradőlni és azt gondolni, hogy ez egy elért lépcsőfok. Nem elég jelen lenni és teljesíteni,  folyamatosan fejlődni is kell, figyelve a nemzetközi tendenciákat és a képzésünket ezekhez formálni.

- Az épített környezet pillére kapcsán a pályázatában úgy fogalmaz, hogy a jövő az inspiráló, együttműködő környezetben rejlik. Mit ért ez alatt?

- Karunk menedzselésének erőssége, hogy nem hirtelen jött ötletekre alapozta a fejlesztést, hanem egy jól átgondolt és kidolgozott koncepcióra, aminek a mentén haladt előre. Szerencsére a tervekből sok esetben megvalósuló beruházások lettek. Ezzel a munkamódszerrel fogunk a következő négy évben is dolgozni. Nagy reményeket fűzök ahhoz, hogy az eddigi, jórészt kari forrásokból létrejött fejlesztések mellett ismét megjelennek a pályázati úton finanszírozható projektlehetőségek is, amik elősegíthetik karunk még inspiratívabbá tételét. Tudjuk, hogy a környezet, ahol dolgozunk vagy tanulunk, komolyan kihat az attitűdünkre és a munkánk minőségére is. A karon szerencsére ma már több olyan tér is van, amely segítően hat erre a folyamatra.

- A PotePillars tudományról és innovációról szóló pillére egy olyan területet fed le, amelyre tudományos rektorhelyettesként egyetemi szinten is rálátott. Elégedettséggel tölti el az orvoskar teljesítménye?

- Igen, az elmúlt 8-10 évben nagyon látványos fejlődés zajlott a kar tudományos teljesítményében, és a magyar tudományban a pécsi orvoskar megalapozott potenciállal rendelkezik. Pozíciónk megőrzésében nagyon lényeges szerepet játszanak a motivációs tényezők, már csak azért is, mert pályázati lehetőségekben nem bővelkedtünk az utóbbi időben. Fontos tudnunk, hogy a komoly tudományos teljesítmények mögött zömmel PhD-hallgatóink állnak, akiknek lelkes munkáját a jövőben megfelelően el kell ismernünk ahhoz, hogy ezek a kedvező tendenciák a jövőben is megmaradjanak.

- A kar kiválóságait méltató Oktatók és Szerzők ünnepe is ezért jött létre néhány évvel ezelőtt.

- Valóban, ezek nagyon motiváló, kedves és fontos alkalmak, amelyek rávilágítanak arra, hogy olyan munkatársaink vannak, akik kimagasló munkájukkal gazdagítják a közösségünket. Méltatásuk azért is lényeges, mert a teljesítményük idővel elfelejtődhetne. Ezek az ünnepségek módot adnak arra is, hogy összegyűljünk és összefoglaljuk előző évi teljesítményünket.

- Ez tehát azt jelenti, hogy lesznek színes baglyok és pajzsok nagy becsben a jövőben is.

- Mindenképpen, hisz magam is nagy bagolygyűjtő vagyok. Szomorúan tekintek azokra az évekre, amiket baglyok nélkül kellett eltöltenem, sajnos úgy tűnik, ilyen lesz az idei is.

- Dr. Nyitrai Miklós összegző interjújában a PotePillars well-being pillére kapcsán úgy nyilatkozott, hogy ez a terület a kar fejlődése és céljainak elérése szempontjából különösen fontos, mert ha az itt tanulók és dolgozók jól érzik magukat, akkor a feladatok is gyorsabban és hatékonyabban oldódnak meg. Az elmúlt években kiépült egy olyan rendszer, amely a testi és lelki egészség számos aspektusát érinti. Hogyan látja ennek jövőjét?

- Úgy gondolom, hogy ennek a területnek a jövője nem egyszerűen a meglévő programok fenntartásáról szól, hanem arról, hogy a well-being még inkább beépüljön a kar mindennapi működésébe. Az elmúlt évek egyik fontos eredménye éppen az volt, hogy a testi és lelki egészség támogatása kilépett az alkalmi kezdeményezések világából, és a stratégiai gondolkodás részévé vált. Ezt mindenképpen értéknek tartom, és erre építeni szeretnék. Számomra a well-being nem egy „kiegészítő terület”, hanem a jó működés egyik feltétele. Ha a hallgatók és a munkatársak olyan környezetben dolgoznak és tanulnak, ahol van bizalom, kapcsolódás, mentális és fizikai támogatás, akkor az nemcsak a közérzetükön látszik meg, hanem a teljesítményükön és az együttműködő készségükön is, no és komoly megtartó erő is lehet.

- Pályázatában azt írja, hogy a 21. századi orvosképzés kulcskérdése: hogyan képezzünk olyan orvosokat, akik magas szintű tudással, biztos klinikai ítélettel és felelős, együttműködő szakmai magatartással képesek helytállni a gyorsan változó, bizonytalan környezetben? Válaszként a tudás, a gondolkodás és az emberség hármasát jelöli meg. Mit jelent ez?

- Ennek hátterében az orvosképzésünkben rendszerszinten jelentkező problémák feltérképezése áll. Ezek egyike az információs cunami által előidézett információhitelességi válság, amiben élünk. Ez nem új keletű és nem is AI-specifikus, hisz „dr. Google” már egy évtizede velünk van. Az orvosegyetemi képzés fontos feladata és felelőssége, hogy segítsen ebben eligazodni és adjon fogódzókat ezek megfelelő alkalmazásához a gyakorlatban – ezt értem „tudás” alatt.

A gondolkodás problematikáját részben már érintettük a konkrét klinikai szituációk kapcsán, amikor azt látjuk, hogy a keserves munkával bebiflázott ismeretanyag csődöt mond. „Gondolkodáson” a klinikai gondolkodásmódnak az oktatását értem, ami az elsajátított tudásanyagon alapulva a klinikai információk értelmezését, mérlegelését és döntéssé alakítását jelenti.

Az a kép, ami az orvost a tudás igaz forrásaként és a környezetét alakító és vezérlő szereplőként jeleníti meg, a második világháború óta elavultnak tekinthető. A 21. századra az orvosszerep jelentősen átalakult, ma már az orvos egy olyan szakember, aki teamben dolgozik és más szakterületek képviselőivel is együttműködik. A hangsúly áthelyeződött a diszkusszív orvoslásra, amiben a megfelelő kommunikációnak és az emberi odafordulásnak kiemelt jelentősége van, főként napjainkban, amikor a gépek, az automatizáció és az online rendszerek miatt a személyes kontaktus háttérbe szorul – ezt értem „emberség” alatt.

- Céljait kompetenciaalapú curriculummal, korszerű mérésértékeléssel és adatalapú kari irányítással szeretné elérni. A tananyaggal, illetve a tanulási, tanítási módszertannal kapcsolatos módosításokat már érintettük. Mit takar a korszerű mérésértékelés és adatalapú kari irányítás?

- Miután megfogalmazzuk a problémáinkat, fontos, hogy célokat tűzzünk ki, amelyek egyfajta ideális állapot elérését jelölik. Ha ezek megvannak, akkor dönthetünk olyan akcióról, amelyek segíthetnek a megvalósításukban, végül pedig lemérjük, hogy ezek mennyire voltak hatékonyak, valóban elértük-e velük a célunkat. A korszerű mérésértékelés és adatalapú irányítás a kar folyamatainak jelentős részében megfelelő megközelítést kínál, de olyan kérdéskörökben is a segítségünkre lehet, amelyeknél nem ez a módszer tűnik elsőre célravezetőnek.

- Kik azok a dékánhelyettesek, akik segíteni fogják a munkáját?

- A három klasszikus dékánhelyettesi pozíció egyikét, a tudományos területet továbbra is dr. Reglődi Dóra professzor asszony fogja képviselni, az oktatásit a tanulási kultúra koncepció kidolgozásában komoly szerepet betöltő dr. Csathó Árpád docens úr, az általános dékánhelyettesit pedig dr. Than Péter professzor úr, aki a Német Program Bizottság elnöke, utalva oktatásunk nemzetköziségének a jelentőségére. Dékáni megbízottként fontos szerepe lesz dr. Maróti Péter docens úrnak is, aki a digitalizáció és az innováció területén segíti a munkámat.

- Milyennek szeretné látni a pécsi orvoskart négy év múlva?

- Egy olyan kart szeretnék látni, amely oktatásban és tudományban egyaránt erősen és hitelesen jelen van a nemzetközi mezőnyben, és valódi élvonalbeli teljesítményt képvisel az orvosképzésben és az orvoslásban is. Fontosnak tartom, hogy ne csak jól végezzük a munkánkat, hanem azt láthatóvá is tudjuk tenni. Olyan orvosképző hely szeretnénk lenni, amelyről jó érzéssel azt mondják: ez egy kiváló hely. Nem utolsósorban azt is szeretném – előző dékánunk szavait idézve –, hogy örömmel és büszkeséggel lépjünk be ide nap mint nap.

Fotók:

Verébi Dávid