Hírek

« vissza « előző hír | következő hír »

Mint ismeretes, a 339/2022. (IX. 7.) kormányrendelet több szempontból is módosította a felsőoktatási felvételi rendszert, 2024-től nagyobb teret biztosítva az egyetemeknek arra, hogy meghatározzák, milyen tantárgyak középiskolai, érettségi eredményei, illetve milyen további teljesítmények számítanak bele a felvételin elérhető 500 pontba. A száz intézményi pontból ötvenet a kötelező szóbeli meghallgatáson érhettek el a diákok, akiknek ezúttal nem a tárgyi tudását mérték fel, hanem a kompetenciáikra, a készségeikre és a motivációjukra voltak kíváncsiak. Két felvételizővel, valamint dr. Nyitrai Miklóssal, a pécsi orvoskar dékánjával, dr. Czopf László oktatási dékánhelyettessel és dr. Csathó Árpáddal, a Magatartástudományi Intézet igazgatójával beszélgettünk a tapasztalatokról, és azok oktatásban való alkalmazhatóságáról.

Schweier Rita írása

„A vizsga első felében az önéletrajzunkban leírt életeseményekről, a motivációinkról, és általában önmagunkról kellett beszélni. Közben a vizsgabizottság tagjai is kérdezgettek, segítve a beszélgetés továbbgördülését. Ezután következett a szituációs feladat, amikor is arra voltak kíváncsiak, hogy milyen az értékítéletünk, hogyan döntenénk egy problémás helyzetben. Különböző lehetőségek közül választhattunk, ezeket kellett rangsorolnunk a számunkra legjobbnak gondolt reakciótól a várható legrosszabbig. Az egész vizsga jó hangulatban telt, számomra pozitív élmény marad, amit a maximális pontszám, amit végül kaptam, csak megkoronázott” - mesélte tapasztalatairól Csirmaz Benedek.

Mezei Boglárka is boldog volt, mivel ő is 50 pontot kapott a teljesítményéért.

„Nem volt olyan kérdés vagy feladat, ami távol állt tőlem, mindenre szívesen válaszoltam. Az elején nagyon izgultam, de gyorsan feloldódtam, mert kedvesek voltak és viccelődtek is, úgy éreztem, hogy tényleg kíváncsiak rám. A vizsga közben is adtak pozitív visszajelzéseket, ami ugyancsak szimpatikus volt, ahogyan az is, hogy a problémamegoldó képességemre és a motivációimra voltak leginkább kíváncsiak” - mondta.

Nyitottság és őszinteség mindkét fél részéről

Az ország négy orvosképzője közösen döntött arról, hogy ne a tárgyi tudást, hanem a diákok általános alkalmasságát teszteljék a szóbeliztetés során, mivel előbbit számtalan alkalommal felmérik a középiskolában, utóbbit viszont eddig még nem. A tapasztalatok alapján az új vizsgáztatási módszer egy kötetlen, a bizalmon, és nem a félelmen alapuló találkozást eredményezett a diákok és a vizsgáztatók között.

„Négy elemből állt az a strukturált beszélgetés, amit a diákokkal folytattunk: egyik az önértékelésre fókuszált, azaz hogyan tudja elhelyezni magát a fiatal a későbbiekben az orvosi pályán, miként tud az esetlegesen adódó nehézségekkel szembenézni; a másik a motivációra, az elhivatottságra vonatkozott; a tanulási stílus és módszertan volt a harmadik elem; a negyedik pedig – ami az előző háromban is megjelent – a kommunikációs képesség” - foglalta össze a szóbeli felvételi szempontrendszerét dr. Csathó Árpád, hozzáfűzve, hogy szingapúri és bécsi egyetemi koncepciót használták mintaként, mivel náluk ez már évek óta bevett módszertan. Példaként említette az Amerikai Orvostársaságot is, amely 15, a miénkhez hasonló kompetenciát tesztel az orvosképzésbe való belépés előtt.

„Talán egyesek számára meglepő, de a pszichológiai jellegű felmérések sem nélkülözik az objektív értékelés lehetőségét, ezért nem zárom ki, hogy a jövőben még inkább elmozduljunk ebbe az irányba. Számomra óriási élmény volt, hogy ez a számonkérési mód formatív típusú beszélgetéssé alakult, támogató légkörben, kölcsönös érdeklődés és nyitottság mellett zajlott, félelem és hatalmi játszma nélkül. Ugyan itthon még újdonságnak számít, de a formatív számonkérés kultúrája egyre inkább terjed a világban” - tette hozzá dr. Czopf László. 

Legfőbb céljuk az volt, hogy a fokozott stresszhelyzetet kerüljék, éppen ezért egyszerű kérdéseket tettek fel a diákoknak, és a szituációs helyzetek sem voltak bonyolultak. A strukturált, szakmai részt az orvoskarok Magatartástudományi Intézeteinek munkatársai állították össze.

„A strukturált beszélgetés középpontjában egy egyszerű, főként az orvos-beteg kommunikációval kapcsolatos szituációs helyzet állt, melyben döntést kellett a diáknak hoznia. Többféle válaszlehetősége volt, megbeszéltük, hogy miért épp az egyiket vagy a másikat választotta. Ez esetben azt vizsgáltuk, hogy mennyire tud a fiatal logikusan érvelni, és döntését kellően alá tudja-e támasztani” - mondta dr. Csathó Árpád.

A vizsgáztatók számára is szolgált meglepetésekkel ez a számonkérési forma. Eleinte úgy gondolták, hogy a generációs különbségekből adódóan - bár egy hallgatói tagja is volt a vizsgabizottságnak - hűvös, tárgyilagos lesz a légkör, ám ennek épp az ellenkezőjét tapasztalták: nyitottságot és őszinteséget mindkét fél részéről, ami lehetőséget adott a hallgatók jobb megismerésére. Az oldott légkörhöz hozzájárult az is, hogy a hallgatók között nem kellett különösképp differenciálniuk, hiszen ez a középiskolai eredményeik alapján már megtörtént.

„Fontos volt, hogy a Magatartástudományi Intézet munkatársai folyamatosan jelen legyenek a vizsgabizottságban a pszichológiai aspektus és a kommunikációs szakértelem képviselete miatt, ami az orvosképzésben, a beteg-orvos kapcsolatban is lényeges. Az intézet szakemberei egyébként az oktatás több pontján is támogatják a dékáni vezetést abban, hogy ez az emberi szempont ne süllyedjen el a nagy fokú tudományosság és hűvös objektivitás útvesztőjében” - hangsúlyozta dr. Czopf László.

Az új típusú szóbeli felvételi eljárás személyes elbeszélgetéseit áprilisban tartották a pécsi orvoskaron, majd a többi orvosképző csatlakozásával gazdagodott a közös felvételiztetési tapasztalat. Mint mondták, kiválóan vizsgázott ebben az a háttércsapat is, melynek tagjai az adminisztratív- és szervezői munkát látták el.

„Pozitív tapasztalatként értékelem, hogy az oktatók és a diákok személyes találkozása a szóbeli felvételi folytán korábbra került, és erről mindkét fél hasonlóan vélekedett. Az oktatók elégedettek voltak azért is, mert sok tehetséges diákkal találkoztak. Hasonlóan jó vélemények érkeztek a fiataloktól is, akik szerint kiváló volt a felvételi lebonyolítása, remek a lehetőség, hogy az egyetemi képzés megkezdése előtt benyomásokat és információkat szerezhessenek a karról, és nem mellesleg dicsérték a környezetet is, ahol tanulni fognak” - nyilatkozta dr. Nyitrai Miklós dékán.

A szóbeli felvételi tapasztalatainak hasznosítása az oktatás területén

A kar vezetése fontosnak tartja, hogy a pécsi orvosképző fejlődjön a formatív jellegű együttlétek és számonkérés terén. A PTE ÁOK stratégiai tervének, a PotePillars-nak egyik fontos eleme a Tanulási kultúra koncepció, melyben nagy szerep jut annak, hogy a hallgató saját maga legyen motivált, és ne a külső kényszerek hatására tanuljon. A cél az, hogy még több támogatást kaphassanak ebben a diákok.

Dr. Czopf László szerint előnyös lesz a jövőben, ha az oktatók az eddigieknél több, tét nélküli visszajelzést adnak a hallgatóknak, olyanokat, amelyek semmiféle negatív megítélést nem tartalmaznak. Hozzátette: a formatív irányú számonkérések felé mozdulnak el a nyugati egyetemek is. Példaként az objektív strukturált klinikai vizsga egyik típusát említette (Objective Structured Clinical Examination, azaz OSCE), ami egy nemzetközileg elterjedt, komplex vizsgáztatási módszertan. Ennek során a hallgatók teljesítményét több életszerű, szimulált klinikai szituációban figyelik meg, majd az ezekben résztvevőktől egyénre szabott és fejlesztő jellegű visszajelzéseket kapnak. A pécsi orvosképzőn való alkalmazásáról is pozitívan vélekedett, mint mondta, volt remek helyszíne (OKIK), jól szervezett kerete, arányos programja, motiváló légköre, és a résztvevőknek hasznos tapasztalatokat nyújtott. Mind ott, mind a felvételi beszélgetésekben átélhetővé vált, hogy ez a más típusú együttlét is lehet strukturált, egyetemi színvonalú és pozitív hatású.

Dr. Csathó Árpád kiemelte azt is, hogy a szóbeli felvételik során nemcsak felmérték azt, hogy a diákok mennyire rendelkeznek a különféle tanulási-, illetve kommunikációs kompetenciákkal, de arról is benyomást szereztek, hogy milyen irányba szükséges a hatéves curriculum alatt fejleszteni ezeket a kompetenciákat.

„A sok infrastrukturális fejlesztés és digitális beszerzés csak az alapjait adják meg annak, amit a jövőről gondolunk. A lényeg az egyetemek minőségi munkájában, oktatási módszertanában és versenyképességében, az újdonságokhoz való alkalmazkodásában, valamint a célok iránti elkötelezettségében rejlik. Ez komoly kihívást jelent. Úgy kell tanítanunk, ahogyan a fiataljaink tanulni szeretnek. A mai kor egyik nagy kihívása - és itt kell megtalálnunk az egyensúlyt -, hogy mennyit engedünk be a minket körbe vevő digitalizációból, és mennyi marad az emberi kontaktusokból, ami az orvosképzés lényege. Vízióm alapján az oktatás gerincét a jövőben is a személyes, a közvetlen tanár-diák kapcsolat adja, a digitalizáció pedig csak ennek kiegészítéseként, támasztékaként szolgál” - taglalta a jövő oktatásának egyik kulcskérdését dr. Nyitrai Miklós. 

A dékán hozzáfűzte: olyan célokat és rendszereket kell mutatni, kínálni az oktatóknak és a hallgatóknak, amelyeket a saját érdekükben és megfontolásuk szerint fognak használni. Úgy látja, hogy ez már jelenleg is működik.

Dr. Czopf László aláhúzta, hogy kurzusokkal és oktatásfejlesztési workshopokkal is hozzájárulnak az oktatók tanulási kultúrával és formatív számonkéréssel kapcsolatos kompetenciáinak a fejlesztéséhez. Az ezekben való közreműködés a szakmai előmeneteli feltételrendszer része is. Az irányt ehhez a Magatartástudományi Intézet által működtetett Orvosi Oktatásfejlesztési és Kommunikációs Tanszék mutatja, melynek szakemberei strukturált programokkal és egyénileg is segítik a kar munkatársait.

Fotó:

Verébi Dávid