Hírek

« vissza « előző hír | következő hír »

Világbajnok 6. helyezett triatlonos, de emellett duatlonozik, aquatlonozik és a medikus kosárlabdacsapat tagja, mindennek tetejében másodéves orvostanhallgató is a pécsi orvosin.  Kiss Viktória szülei orvosok, tőlük tudja, hogy ha valaki erre a pályára szánja el magát, akkor sokat kell tanulnia. Nem érte meglepetésként, de hozzá kellett szoknia, hogy van, amikor napokon át a tanulás köti le minden idejét. Sportorvosnak készül, de a sportolást is folytatná, ameddig tudja. Ambíciókról, motivációkról beszélgettünk, valamit arról is, hogyan egyeztethetők össze az orvoskari tanulmányok a versenyszerű sport kihívásaival.

Novreczky Nóra írása

Viktóriát pécsiként egy része a Pécsi Tudományegyetem felé húzta, illetve a triatlont is a baranyai megyeszékhelyen kezdte el, plusz nem vonzotta a Budapest kínálta nagyvárosi élet sem. Megnézett ugyan más orvoskarokat is, viszont nem érezte, hogy nagy különbség lenne az oktatás színvonala, az egyes intézmények között, így Pécsett kezdte meg tanulmányait. Szüleitől rengeteg támogatást kap, többek között ezért tudja összeegyeztetni a tanulást és a triatlont.

Tanulmányai és a triatlon mellé beszorította még az egyetemi sportot is: 2024 óta a Medikus SE kosárlabdacsapatát erősíti. Elmondása szerint nagyon jó csapat és közösség alakult ki mind a pályán és azon kívül is. Leginkább irányító poszton játszik, a feladata a játék gyorsítása, az állóképessége miatt pedig sokkal később fárad el, mint mások.

A 2024/2025-ös tanévben képviselte sportolóként a pécsi orvosit a Medikus Kupán, ahol a kosárlabdacsapattal a második helyen végeztek. Viktória szerint egy szép eredmény, mivel friss, újonnan összeállított csapatuk volt. Azt hitte nem fog izgulni a meccsek előtt, hiszen gyakorlott versenyző, de még a harmadik meccsen is hevesen vert a szíve, miután látta, hogy mennyien szurkolnak nekik.

Hogyan támogatott a környezeted? Segítenek a szüleid bármilyen módon?

Sok támogatást és segítséget kapok a szüleimtől. Most már egyedül élek, de sokszor meglátogatom őket. Szinte minden alkalommal csomagolnak valami finomságot nekem, ami egy hadseregnek is elég. Emellett a szüleim már elvégezték az orvosi egyetemet, számos tankönyvüket és jegyzetüket megkaptam, amikből tanulhatok. Mivel anyukám jelenleg a PTE Klinikai Központ Orvosi Genetikai Intézetben és a Gyermekklinikán dolgozik, korábban pedig a Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézetben oktatott és kutatott, ezért rengeteget tud segíteni a mostani szemeszterben is.

Ilyen családi háttérrel predesztinálva voltál az orvosi pályára?

Egyszer sem merült fel, hogy nem választhatok más hivatást és ide kellene jönnöm. A szüleimnek nem volt ilyen elvárásuk felém. Egy ideig kacérkodtam is a gondolattal, hogy a szinkrontolmácsi pályát választom, mivel folyékonyan beszélek angolul is és németül is, de egy volt angoltanárom meggyőzött arról, hogy az orvosi hivatás mellet is lehetek fordító.

Hogyan érkezett a sport az életedbe, és miért kötöttél ki a triatlonnál?

A gimnáziumi éveim közepéig kosárlabdáztam, majd egy évig crossfiteztem. Pár éve szerettem volna nyári munkát vállalni, de mindenhol csak 18 év feletti diákokat kerestek. A vízimentősködés volt az egyetlen, amit 16 évesen végezhettem. Megtetszett, mert szerettem az elsősegélyt, és tudtam, hogy az orvosláshoz is köze van, tehát jelentkeztem a tanfolyamra.

A felmérésen mérték az időnket, és a teljesítményünk alapján kerülhettünk be a képzésre, ezért előtte eljártam gyakorolni. Visszatekintve ma már nem tartom jó időnek, amit úsztam, de bekerültem a jobbik csapatba, egyedüli lányként a sok úszó és vízilabdázó közé. Mire véget ért az oktatás, megszeretettem az úszást. Egy évre abbahagytam a kosárlabdát, de hiányzott a közösség. Ezért kerestem egy egyesületet, ahol sportolhatok.

Futni mindig is szerettem. A közösségi médiában láttam egy pécsi triatlonedző posztját és megkerestem, hogy esetleg csatlakozhatok-e a triatlonosokhoz. Az augusztusi alapozás végét velük csináltam végig, majd a következő év májusától, júniusától már versenyeztem.

Az oktatóid támogatnak a sportban? Hogyan viszonyulnak hozzá?

Az oktatóim többsége nem tudja, hogy triatlonozom. Tavaly ősszel adódott, hogy egy betegségből lábadozva, még nem 100%-osan bementem zh-zni, mert bár elhalasztottam volna, tudtam, a világbajnokság (2024 World Triathlon Age-Group Championships Torremolinos-Andalucia - a szerk.) miatt ki fogok hagyni egy dolgozatot, kettőt pedig nem akartam mulasztani. A zárthelyit követően az oktatóm jelezte, hogy betegen nem kellett volna bejönnöm.

A csoporttársaim ismerték a sportos oldalam, és az egyik gyakorlatvezetőm is tudta, hogy triatlonozom. Írt is egy papírt „Hajrá Viki” felirattal, miközben én a világbajokságon voltam, aláíratta az egész csoporttal, majd elküldték nekem. Ez egy aranyos gesztus volt. Most már ha beülök az előadásokra, kicsit vizes hajjal, összemosolygunk, mert tudják, hogy megint úsztam.
 

Mi inspirál a tanulásban?

Mindenképp motiváló, hogy szeretnék segíteni az embereknek, emellett célom, hogy ne csússzak meg a tanulmányaimmal, időben el tudjam végezni az orvosit. Sportorvos szeretnék lenni, mivel magam is sokat voltam sérült, és szívesen visszaadnám azt a sok törődést, segítséget, amit az orvosoktól kaptam. Semmi sem zárja ki, hogy ez az elképzelés változik a jövőben, ahogy haladok előre a klinikai tanulmányaimban. Ugyan „B-tervként” tekintek rájuk, de a mentőzés és a sürgősségi orvoslás is érdekel.

Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást és a sportot? Nem üti egymást az edzés, az órarend és a magánélet? Hogyan készülsz a vizsgaidőszakokra?

Van egy edzéstervem, ami alapján szervezem az életemet, fontos, hogy tudjam, melyik nap milyen tréning esedékes. Úszni korán reggel járok, azt viszonylag könnyű megoldani. A mostani szorgalmi időszakban általában kora délután végzek, utána a napom viszonylag szabad, ilyenkor járok más edzésekre.

Azt szeretem a triatlonban, hogy lehet csapatban is űzni, de ha egyedül vagy, az sem gond. Nem kell hozzá sok eszköz vagy specifikus tér sem. Az én esetemben csak a résztávos futóedzések időponthoz kötöttek. Ilyenkor pályán futunk, miközben az edzők mérik a teljesítményünket, ki mennyit, illetve hogyan fut. Ezeken az edzéseken az edzők segítenek, de amikor csapattársaimmal közösen megyünk futni, akkor nem kísérnek el minket. Ez igaz a biciklizésre is. Megesik, hogy egyedül tekerek, viszont van, akikkel össze tudok beszélni és együtt megyünk bringázni.

A vizsgaidőszaknak még mindig egy kicsit kitanulója vagyok. Olyankor általában napi egyszer edzettem, ezzel szemben a szorgalmi időszakban átlagosan naponta kétszer, de van, hogy többször.

Amikor elsősorban a vizsgáimra koncentrálok, akkor is igyekszem szinten tartani azt az edzettségi állapotot, amit addig elértem. Néha felmentem az egyetemi futópályára, majd miután végeztem, visszajöttem a karra, és folytatódott a nap. A kerékpározás volt az a sportág, ami akkor egy kicsit háttérbe szorult.

Ha ennyi mindent csinálsz, akkor mikor pihensz? Mi számít pihenésnek?

Vasárnaponként azért én is megállok, akkor pihenek. Előfordul a felkészülési időszakban, hogy belecsúszik a napba egy hosszabb futás, de ezt nem érzem megterhelőnek. Alapvetően a pihenést aktív pihenésként fogom fel, ugyanakkor szívesen nézek sorozatokat vagy olvasok könyvet. Az is kikapcsolódás, ha magamnak főzök.

Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

Egyértelműen a világbajnoki 6. helyezésemre vagyok a legbüszkébb, ahol a 20-24-es korosztályban 43 induló volt. Sok országból jöttek, ezért egy kicsit bizonytalannak is éreztem magamat az elején. Nem szerepeltem még ilyen magas színtű versenyen, nem is tudtam, hogy mire számítsak. Ezenkívül az idei rövidtávú országos bajnoki eredményem áll különösen közel a szívemhez, mert jobb időt futottam, mint tavaly.

Ha jól tudom, a triatlon mellett a duatlont és az aquatlont is űzöd. Mégis, melyik a kedvenced?

A három közül a triatlont szeretem a legjobban, de a duatlon is közel áll hozzám, ugyanis abban nem kell úszni. Abban a versenyszámban kissé gyengébbnek érzem magamat, mint a másik kettőben. Mégis a triatlon a legkedvesebb, mert jobban tudom feszegetni a határaimat, többet kell beletennem.

Triatlonosként mindenki belekóstol a duatlon és az aquatlon világába, ezeken a versenyeken is javarészt triatlonisták vesznek részt. Így kezdtem el én is. Ha a teljes szezont nézzük, akkor a duatlonos megmérettetések rendkívül jó felkészülési és záró versenyek, mert hűvösebb időben kerékpározni és futni is lehet, míg a nyíltvízi úszás után,15-20 fokban, a biciklizés már nem túl kellemes.

Mik a jövőbeli terveid?

Szeretném bevezetni az életembe a mindennapi tanulást. Ha csak 1-2 órát rászánok, azzal már sokkal előrébb vagyok, és magamnak is megkönnyítem a vizsgaidőszakot, hogyha előre készülök.

Mit üzensz azoknak, akik a PTE Általános Orvostudományi Karára készülnek, szintén versenyszerűen sportolnak, de aggódnak amiatt, hogy nem tudják összeegyeztetni a kettőt?

Úgy gondolom, ameddig az edzések nem mennek a tanulás rovására és élvezik is, amit csinálnak, akkor semmiképpen se hagyják abba. Számomra igazán csak most kezdődött el az egyetem, de jó időbeosztással, szorgalommal és alázattal mindenki meg tud maradni sportolónak is.

Fontos, hogy reális célokat állítsanak magunk elé. Ehhez az életformához hozzátartozik, hogy az orvosi egyetem mellett nem valószínű, hogy valaki olimpikon lesz. Ha valaki azt hiszi, hogy 10-12 óra tanulás közben nem lehet sportolni, akkor szeretném megcáfolni őt, ugyanis a rendszeres mozgás, még vizsgaidőszakban is, sokat segít.

Fotók:

Verébi Dávid (PTE ÁOK)

MEFS.hu/Rezi Bence